A felirati javaslatról.
(A képviselőházban. 1866. febr. 22.)
Tisztelt ház!
A felirati javaslat 31-ik pontja és az arra vonatkozó módosítvány felett megindult tárgyalás a mai situatió legfontosabb és valóban legjellemzőbb két kérdésének egyikét foglalja magában.
Belszervezetünk sorsa attól függ,vajon és miképp fogunk kibontakozni azon bonyolódott helyzetből, mely a tagadhatlan tények és törvényes igények egymással ellentétbe lett hozatala által idéztetett elő.
Egyrészről a jogfolytonosságnak, melynek hívei vagyunk mindnyájan, tényleges foganatosítása követeltetik; másrészről a fennforgó nehézségekre utalva, szint azon jogfolytonosságnak tettleges foganatosíthatása végett, a 48-iki törvényeknek törvényhozói megelőző revisiójára fektetik a súlyt. Mindnyájan óhajtjuk uraim, az ezen helyzetből leendő kibontakozást, mint minap mondám, csak az utakban és azok kijelelésében különbözhetünk egymástól; de nem az elérkezés helyére nézve.
Aggódva keresem én tehát a jobb és biztos utat, mert csak ezen feltételek alatt választhatnánk a legrövidebbet és gyorsabbat.
Mélyen érzem én is azon roppant nehézséget, mely a jogszerűség szempontjából mutatkozik; megtagadnám politicai hitemet, megtagadnám politikai jellememet, ha szemeimet behunynám azon aggasztó következések előtt, melyek alkotmányos létünket sújthatnák, ha beegyeznénk, vagy csak beegyezni látszanánk is abba, hogy élő törvényeinket bármikor egyoldalúlag felfüggeszteni lehessen.
Teljesen méltánylom, osztom és magamévá teszem annálfogva azon bölcs előrelátást, mely alkotmányunkat ily orvosolhatlan sorstól megóvni szent kötelességének tartja.
A kérdés előttem csak az, vajon azon alapos jogi tekintetnek nem tehetünk-e eleget, nem szerezhetünk-e elégséges biztosítékot arra, hogy ezen méltó aggodalmainknak eleje vétessék anélkül, hogy a gyakorlati téren felmerülő legyőzhetlen nehézségen akadjon fenn az ügy tényleg, melyet elvileg megmenteni akarunk. E nézet bírt engem arra, hogy Bartal György t. tagtársunknak általam elfogadott módosítványát egy néhány sorral megtoldjam, melyet a t. ház, különösen a módosítványt indítványozó tagtársunknak becses figyelmébe ajánlani bátor vagyok.
Célja ezen toldaléknak nem volt egyéb, mint utalni azon eszközre, mely jogi tekintetben megnyugtathatja azokat, kik a nehézségek súlyáról meggyőződve, azonkívül a kibontakozás elhalaszthatlanságától áthatva, a nehézségek legyőzését részükről elősegíteni kívánják.
Ezen tekintetek okozták azt, tisztelt ház, hogy a kérdésben forgó pontra nézve eltérek a válaszfeliratban foglalt eszméktől.
Okaimat elő fogom adni, előadásomban tisztán objectiv leszek, mert a subjectivitás mind a kérdésnek megoldására nézve, mind a discussióra nézve is csak káros.
A gyakorlati nehézségek súlyát vajon, ki tagadhatja, csak abban különbözhetünk egymástól, hogy némelyek azon nehézségeket különös tekintet nélkül legyőzhetni vélik, mások e tekintetben ellenkező véleményben vannak.
Szükség tehát, hogy a lehetőségek, vagy lehetetlenségek felett tisztába jöjjünk mert utoljára is csak a kivitel lehetősége nyomán vághatjuk ketté a bonyodalmak csomóját, ha élő törvényt akarunk követni a nélkül, hogy annak csupán holt betűjét tiszteljük.
Igenis uraim! élő torvényt akarunk és azért a jogfolytonosságot a lehetőségig biztosítva, tegyük annak gyakorlati kivitelét is lehetővé, és ne akasszuk meg azt a túlszigorú következetesség bilincseivel.
A felirati javaslattól eltérő véleményem sem a ministerium létesítésére, sem pedig alkotmányos törvényhatóságainknak helyreállítására nem vonatkozik, mert amint már kijelenteni szerencsém volt, hogy azon intézménynek helyreállítását nélkülözhetlennek tartom, a ministerialis kormányrendszert nemcsak a nemzet törvényes jogának ismerem el, hanem azt a kor követelései iránti politikai szükségességnek és postulatumnak mondanám, ha az a törvény által nekünk már elvileg megadva nem volna, mindamellett nem lehet tagadni, hogy a tényleges helyreállítás ellen nehéz és súlyos akadályok forognak fenn, mely akadályokat véleményem szerént csak a törvényhozás közremunkálkodása szüntetheti meg. Első és legközelebb fekvő nehézséget látok én abban, hogy azon intézmények, melyeknek tényleges helyreállítását kívánják — sokan rögtön, mi pedig minél előbb — azon törvényeken alapszanak, melyekre nézve a fejedelem a törvényhozási megelőző vizsgálatot tartja szükségesnek, és melyekre nézve a trón beszéd a következőket mondja: „birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják.”
„Bár alaki törvényessége kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi javai iránti kötelességünk érzete egyiránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk.”
Ami erre nézve válaszul mondatik a feliratban, azt részint a hódoló tiszteletnél és hálás bizalmunknál fogva, mely annak minden sorát átlengi, részint azon kegyeletnél fogva, mellyel hazai intézményeink előnyei kiemeltetnek, mélyen hat bizonyára mindenki szívére, és kétséget nem enged afelett, hogy ezen intézmények, ha kellőleg rendezve tényleg visszahelyeztetnének, nemcsak szellemi és anyagi állapotaink javulására, hanem magának a kiegyenlítésnek művére csak üdvösen fognának hatni. — De nélkülözöm itt annak gyakorlati bebizonyítását, mi ő felsége által a trónbeszédben bizalmas, de határozott szavakban mondatik, — nélkülözöm tudniillik gyakorlati bebizonyítását, vagy is inkább gyakorlati megcáfolását annak, hogy a 48-diki törvények, melyek az átmeneti epochában keletkeztek, 17 évi hosszas idő és sok viszontagság után tökéletesen megváltozott viszonyok között, egy ismét beállott es sokkal nagyszerűbb átalakulási epochában minden módosítás és minden törvényhozói gondoskodás nélkül életbe léptethessenek.
Erre t. ház! nem találok bizonyítást az előadott javaslatban, és így tagadnom kell s tartanom attól, hogy habár felséges urunk atyai szíve a felirati javaslatnak nagy része által érzékenyen meghatva lesz, de aggodalmai, kétségei e tekintetben alig lesznek megszüntetve. - De ezek csak egyéni sejtelmeim lehetvén, és senki nem mondhatván azt, mi foganatja lesz feliratunknak a legmagasabb trónnál, én elhagyom ezen okoskodásomat, és áttérek a gyakorlati térre, először is a törvényhatóságokról leszek bátor szólani.
Aki az 1848-diki törvényeknek, nevezetesen a 16. törvénycikknek címét, a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról hozott, nemkülönben annak többi rendeleteit, melyek által a minisztériumnak meghagyatott, hogy a megye szerkezetének népképviselet alapjáni rendezése iránt a legközelebbi országgyűlésre törvényjavaslatot előterjesszen , aki ezen törvény tartalmából érteni fogja azt, hogy a megyei hatóság gyakorlata oly annyira ideiglenesnek tekintetett, hogy 17 évig még a megyei tisztújító székeknek megtartása is betiltatott további törvényhozási intézkedésig, melyekből méltán támadni és eredni fog azon kérdés, vajon azon rendeletek, melyek elégségesek lehettek arra, hogy az akkor fennálló és törvényesen megválasztott tisztikarral ellátott megyék hatóságokat ideiglenesen folytathassák, vajon, mondom, azon rendeletek elégséges alapul szolgálhatnak-e arra, hogy a 17 év után lényegesen megváltozott körülmények között a törvényhatóságoknak újbóli felállítására és megújítására szolgáljanak? — Én kénytelen vagyok e kérdésre nemmel felelni.
Nyilvános lévén az, hogy a tisztújító székekről népképviselet alapján a törvény még nem rendelkezett; kérdem tehát, hogy milyen törvény szerént fognának a tisztújító székek megtartatni (közbekiáltások 1860 szerént) 1860. év felett! Nehezen fog ez e tekintetben igazolásul szolgálhatni, mert az véleményem szerént csakugyan nem a jogfolytonosság elvéhez volt alkalmazva; törvényesen megválasztott tisztikar nélkül pedig véleményem szerént a megyéknek törvényessége csak fictio lehet.
Azóta tisztelt ház, amint ismételve mondottam, 17 év folyt le, a körülmények megváltoztak, lehetlennek tartanám még azt is, ámbár e tekintetben sem hinném, hogy a jogfolytonosság kellékének volna megfelelve, hogy az akkori provisorium most is taliter qualiter vagy is úgy, amint volt, akkor helyreállíttassék; nélkülözhetetlen tehát t. ház, hogy a törvényhozás intézkedjék, intézkedjék pedig mind a választási jogról, mind a tisztújítószék megtartásáról, mind pedig a megyei gyűléseket pótló testületekről; mielőtt biztonságban lehetne ismét helyreállítani a megyei törvényhatóságokat.
Feladatunk, t. ház, a provisorium megszüntetése és a törvényes állapotnak minél előbbi helyreállítása, nem pedig egy új provisoriumnak előidézése, másnak pedig, mint ilyennek, nem tekinthetném, ha a törvényhatóságokat úgy akarnók szervezni ismét, mint 61-ben, akkor, mikor a megyék szervezése önmagukra volt bízva, vagy legalább általuk el volt foglalva. Azon őszinteségnél fogva, mellyel a t. háznak tartozom, ki kell mondanom azt is, hogy a 60-diki évben történt megyei szervezés, habár e tekintetben is, mint mindenben, egyes jeles kivételek voltak, hanem általánosan azon akkori szervezés a megyék iránti bizalmat nem növelte, s a megyéknek tekintélyét a közvéleményben és a nép előtt nem emelte.
Én, t. haz, őszinteségemre hivatkozom, s ennélfogva, ha előbbi előadásom által bárki is legkevésbé sértve érezné magát, bocsánatot kérek. — Az mondatik ugyan, s a 60-dik évben volt állapot azzal igazoltatik és mentetik, hogy az idő rövidsége nem engedte meg akkor, miszerént a megyék consolidálhassák magukat. — Mint én emlékszem, körülbelül 10 hónapig vagy egy évig tartott az úgynevezett alkotmányos rendszer, ezen idő, ha nem is volt talán elégséges a tökéletes szervezésre, mindenesetre azokra nézve, kik az akkori kezelés alatt állottak, hosszú volt. De azonkívül sokan azzal mentik ezen állapotot, hogy igen izgatott állapotban találta az akkori idő a nemzetet. — Visszatekintve az utolsó választásoknál közbejött eseményekre, nem mernék jót állani arról, t. ház, hogy most higgadtabb állapotban fogván az országot találni az új szervezés, mindenesetre világosnak látszik előttem az, hogy éppen a jogfolytonosság elve tiltja a törvényhatóságoknak törvényhozói intézkedés nélküli helyreállítását.
Továbbá, hogy a megyéknek helyreállítása megelőző törvényhozási intézkedés nélkül azon experimentumok sorába tartozik, melyeket a jogrend, szellemi és anyagi állapotunk, de magának az intézmény hitelének érdekében is tanácsolni nem lehet.
Állapotunk, különösen anyagi helyzetünk olyan, hogy azon gyakori megrázkódtatások, közigazgatási és törvénykezési tekintetben, az egymást felváltó, vagyis helyesebben: egymásután következő rendszerek anyagi létünkre és egész állapotunkra csak a legkárosabb következéseket vonhatták. — Tudjuk, hogy 17 év alatt három rendszer következett egymásután. — Tanácsosnak tartja e a tisztelt ház, hogy most ismételtessenek a megrázkódtatások, mi biztosan be fog állni, mihelyt a törvényhatóságok rendezett állapotában, vagy abban lelhetnők megnyugtatásunkat, hogy ez biztosan az utolsó megrázkódtatása lesz a törvénykezés és közigazgatási állapotnak.
Szívemből óhajtom, hogy úgy legyen.
Minden erőm megfeszítésével törekedni fogok, hogy csekély személyemmel is ahhoz minél inkább járulhassak; de mathematicai bizonyosság e tekintetben nincs. — Igaz, mi a februári javaslatban mondatik, hogy nagy az anomália, mely szerént — a feliratnak szavaival élve — „az ország ugyanakkor, midőn képviselői által ezen alkotmányos jogát gyakorolja, minden egyebekben alkotmányon kívül áll,” — tökéletesen igaz; de kinek hatalmában áll ezen hatalmat megszüntetni? Aki elrendelte.
Alkotmányosnak, törvényesnek tekinthetjük-e az állapotot, vagy inkább a törvényhatóságokat csak az által, ha nekik a törvényen kívüli hatóságnak gyakorlata törvényen kívül engedtetik meg? Az anomáliát csak a törvényhozás szüntetheti meg oly intézkedés által, mely — mint már mondottam ezelőtt — mind a választások, mind a tisztújítási székek, mind pedig a tanácskozó testület rendezésével foglalkozik; ez pedig annyival szükségesebb, mert a törvényhatóságok állását szabályozni kell, ha akarjuk azt, hogy a minisztérium rnellettök megállhasson; hа elérni akarjuk azt, hogy alkotmányos létünk ezen két, egyaránt fontos, egyaránt nélkülözhetetlen feltétele és biztosítéka egymással egyensúlyba hozassék, ha azt akarjuk, hogy egymást meg ne rontsák, ha kerülni és mellőztetni akarjuk azt, hogy egyiknek, vagy másiknak rendezetlen állapota által vagy túlságos centralisatióba, vagy anarchiába ne jusson.
Ne tegyünk illusiókat magunknak, t. ház.
A törvényes állapotot könnyebb felbontani, mintsem azt évek hosszú sora után és tökéletesen megváltozott körülmények között ismét helyreállítani. Ezen nehézségek legyőzése teszi éppen feladatunkat, ezen nehézséggel meg kell vívni, azokat ignorálni nem lehet. A törvényes formáknak vagy csak közegeknek helyreállítása által csak fictiója érethetik el a törvényességnek. Annak valódi létesítésére a törvényhozásnak mélyebben ható alkotmányos és gondos közremunkálását követelik.
Fejedelmünk, mint a törvényhozásnak egyik tényezője, hála Istennek, elhagyta a provisoriumokat. — Ismétlem, hogy felséges urunk elhagyta a provizoriumokat, amiből nem lehet kiszokni, hanem egyedül csak lassan, fokonként lehet a törvény alapján átlépni.
Kevés türelmet kérek, még csak rövid ideig fogom untatni a t. házat. — Fejedelmünk a rendkívüli állapotot rendessé, a törvényen kívülit törvényessé akarja tenni, és a törvényhozás alkotmányos közremunkálását helyreállítani. — Én ennélfogva, noha a múltban súlyos sérelmeket látok én is, hanem a törvényességre való ily módoni visszatérésben csak gyakorlati szükséget, de újabb tör- vénysértést nem látok.
Nem hallgathatom el azon esetre nézve, ha a megyék visszaállíttatnának, a megyei tisztviselők helyzetét, kiket eskü kötelez arra, hogy alkotmányukhoz tartsák magukat, hogy minden kötelességök teljesítésében tisztán hazai törvényeink szerént járjanak el.
Ezen tisztviselők bármely lépésen éppen rendkívüli helyzetöknél fogva csak tényleges állapotokkal találkozhatnak, és csak oly intézkedésekkel, melyek szükségképpen nélkülözhetlenek, mindaddig, míg ügyeink törvény útján rendezve nem lesznek: törvénykívülieknek, sőt törvényelleneseknek is tekintetnek. A tisztviselők tehát minden eljárásnál vagy hivatalos kötelességeikkel, vagy esküjökkel jönnek ellenkezésbe. Ezen orvosság pedig, melyet többször hallottam itt említtetni, s amelyet igazán csakis orvosságnak kell neveznem, t. i. az úgynevezett indemnity bill tokéletesen és teljesen alapját nem veheti aggályaimnak. — Ezt Bartal György oly alaposan adta elő, hogy e részben több mondani valóm nincs. De ne feledjük el azon jeleneteket, melyeknél az utolsó választások alkalmával az ország sok részében emberhalál fordult elő. És melyek mindenesetre nagy óvatosságra intenek, hogy hasonló izgalmaknak előidézése mellőztessék akkor, mikor csak ideiglenes, és mint remélni akarom, rövid ideig tartó szervezésről lehet szó, mely azonnal megszűnik, mihelyt a törvényhozás azon szerencsés helyzetben lesz, hogy a törvényhatóságokról intézkedhetik. És így, t. ház, véleményem szerént világosnak látszik, hogy a megyéknek minden törvényhozási intézkedések előtti helyreállítása éppen a jogfolytonosság elvénél fogva is nagy nehézségre talál. Nem csoda tehát, hogy a fejedelem, aki a sok provisoriumot megunta és a törvényes állapotot akarja helyreállítani, a megyéknek minden megelőző törvényhozási intézkedéseinek helyreállításában megnyugvást nem talál. De hogyan áll a dolog a minisztérium kinevezésével? Nem akarom vizsgálni, azok, kik a minisztérium azonnali kinevezését szükségesnek tartják és szorgalmazzák, milyen minisztériumra reflectálnak? Ha a jogfolytonosság elvéből indulnak ki, akkor e részben minden kétség megszűnik: hogy milyen; de legyen az bármely minisztérium, az kétséget nem szenved, hogy a minisztérium egy lépést sem tehet, és egy percig sem tarthatja fenn magát, ha csak rendkívüli felhatalmazást nem nyer.
E rendkívüli felhatalmazásnak titulusát hallottam többször említeni, az úgynevezett indemnity billt.
Az indemnity bill hazánkban és hazai közjogunk szerént egy új eszme, hanem azon kiterjedésben, amint jelen helyzetünkben szükséges lesz, azt alkalmasint az egész alkotmányos világ újnak fogja tekinteni. — Mindenesetre hazai közjogunk szerént erősen áll az, hogy rendkívüli felhatalmazás csak a törvényhozói hatalom, és az összes törvényhozás közakarata által történhetik. Megengedve mindezeket, fennmarad mégis az a kérdés, hogyan jöhet létre a minisztérium kineveztetése, mely a nelkülözhetlen indemnity billre szert tehet, vagyis oly minisztérium, mely a többségnek programjával tökéletesen egyetért, mely a többségnek programját viseli.
Többször hallottam azt alaposan és jogosan említtetni, hogy mi ügyeinket csak a fejedelemmel és a királlyal akarjuk rendbe hozni.— Ez tehát kizárja annak lehetőségét, mint az az úgynevezett parlamenti kormányformából és rendszerből következik, hogy a felség a többség programját elfogadni tartozik.
Tudom én, hogy ilyen ellenvetésre gondoltak azok, kikre ezen szavaim tán kellemetlen hatást tettek; tudom én azt, hogy e részben vannak módok, melyeket felhasználni lehet, hanem azokat nem lehet örökké használni, s utóbb meg is beáll azon idő, mikor a többségnek szavára figyelemmel tartozik ügyelni.
Annál kevésbé tehetni fel a program ellenkezését a fejedelemmel, miután tudjuk, hogy a fejedelemnek uralkodása alatt más népek is léteznek, s tudjuk, hisszük és reméljük, hogy ha azoknak általános átalakulásuk befejezve lesz, ezen fejedelem uralkodása alatt két parlament fog állani. — Ebből tehát azon időre nézve szólok, amikor mindezek be fognak következni, hanem arról, hogy ha még akkor sem tehetem fel, miszerént ő felsége ezen rendkívüli állásánál fogva program nélkül létezni fog, ezt annál kevésbé tehetem fel most, midőn a kiegyenlítés és átalakítás fokán állunk.
Tekintve a trónbeszédben foglalt nyilatkozatokat, és tekintve azokat, amik a felirati javaslatban mondatnak, azt bármennyire óhajtjuk, de állítanunk nem lehet, hogy a többségnek programja a felségnek programjával már összhangzásban lett volna. — Erre törekednünk kell, ezt kívánnunk kell, de az elérve nincs. Kérdem tehát, gondolhatjuk-e oly minisztériumnak, hisszük-e oly minisztériumnak kineveztetését, mely mind a fejedelemnek, mind a többségnek bizodalmát oly mértékben bírná, hogy ily rendkívüli felhatalmazást nyerhessen? — Mellőzve azon nehézségeket, mik a közös ügyek feletti tanácskozások alatt mutatkoznak és melyeket az akkori tanácskozásokkal ideiglenesen igyekezni fogunk elhárítani, mind a mellett úgy látszik, hogy azok, miket mind a minisztériumra, mind pedig a törvényhatóságokra bátor valék előadni, legalább is oly nehézségeknek fognak tekintetni, melyeket ignorálni nem lehet, és melyekben bizonyosan, legalább az én véleményein szerént, elégséges igazolása foglaltatik azon javaslatmódosítványnak, melyet Bartal György t. elvbarátom és tagtársunk benyújtott, melyhez én azon toldalékkal, melyet hozzá ajánlani bátor voltam, egész kiterjedésében járulok.
Meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy a jogfolytonosságot valódi értelmében csak úgy biztosíthatjuk, ha azt minden fictiotól menten tartjuk. — Véleményem szerént meglehet, hogy ez hibás, hanem legalább szilárd, hogy sem a megyéknek helyreállítása, vagy ha tettleg helyreállíttatnak; mostani törvényessége fíctio.
Meggyőződésem továbbá az, hogy a minisztériumnak kinevezése mostani körülmények közt, anélkül, hogy az előzmények betöltetnének, fictio volna. — Ezektől szükség esetében, a jogfolytonosság elvét megóvni kötelességemnek tartom. — Tévedés azon vélemény, mely a t. ház több tagja által kimondatott, hogy az, ki a revisio szükségét elismeri, és a tényleges helyreállítás előtt a revisionak szükségét szorgalmazza, azt csak úgynevezett minden ároni kiegyezkedés érdekében teszi.
Én legalább a revisiót éppen hazai intézményeink fenntarthatása végett és azért óhajtom, mert hazai legdrágább intézményeinket azon kinövésektől akarom megóvni, melyek annak tekintélyét csökkentik. — Ugyanazt tenném akkor is, ha ez nem volna a kiegyenlítés egyik legnagyobb momentuma, de annál inkább most, midőn attól meg azon nagy eredmény függ, mely nem egyéb, mint alkotmányos létünknek a trónbeszéd szerént maradandó biztosítása és azoknak fejedelmi koronátió általi újabb szentesítése.
