A vallás tárgyában.
(A főrendeknél. 1840. ápril. 9.)
A tekintetes KK. és RRnek a jelen izenetbe foglalt törvényjavaslatát figyelembe vévén, nem lehet el nem ismerni egy abban mutatkozó engedékenységnek szándékát, melyet mint a közelítésnek örvendetes jelét üdvözlenünk kell. Igaz ugyan, hogy a KK. es RR. előzményeikben ezen főméltóságú táblának előbbeni izeneteiben e pont iránt kifejtett elveiben meg nem nyugodván, nyilván kijelentik, hogy ez alkalommal is a reversalisokra nézve előbbi nézeteiknél megmaradnak, s a reversalisokat törvényelleni szerződésnek tekintik; de ezen — vélekedésem szerént — nincs miért fennakadnunk, midőn másrészről ott, hol a jövendőt szabályozó rendelkezésről van szó, magában a törvényjavaslatban az említett elvnek alkalmaztatása egészen elmellőztetik; mert valamint szükségesnek, sőt nélkülözhetlennek tartom, hogy mikor a két tábla közötti vitatásokban a különböző véleményű meggyőződésekből kell kifejlődni egy bizonyos törvényes eredménynek,— akkor megegyezésen épüljön a conclusum, s következésképpen a tanácskozásokat is e szerént kell a megegyezés sikerüléseig folytatni; — úgy ott, hol az elvek kifejtése egy törvényjavaslattal végeztetik be, mely főpontjaiban minden különböző nézeteket egyesít — tökéletes szükségtelen az elvek iránti további vitatás. Így történt a jelen esetben is.
Ragaszkodjanak bár a t KK. és RR. továbbra is azon eszméhez, hogy a reversalisok eleitől fogva mindenkor törvénytelenek voltak, ha csak ezen eszmének alkalmaztatása a törvénybe, a főrendek nézeteivel össze nem ütközik, azt hosszasabban vitatni nem kívánom, s azért bátor vagyok csak azt javaslani, hogy ha a nagyméltóságú főrendek előbbi elveikhez való ragaszkodásukat, magok részéről is megemlíteni kívánják, ez — röviden s úgy hogy újabb vitatásokra alkalom ne szolgáltassék — a tekintetes KK. es RRhez küldendő válaszban érintessék meg.
Ami a törvényjavaslatot illeti, ennek első szakaszában a tekintetes KK. és RR. ezt mondják : „a vallásos reversalisok vagyis a születendő gyermekeknek mely vallásban neveltetésük iránti kötelezések erőnélkülieknek nyilatkoztatnak.” Ezzel tökéletesen megegyezek, — ezt a nagyméltóságú főrendek valamint a múlt, úgy a jelen országgyűlésen is elhatározni méltóztattak; s így a dolog érdemére nézve észrevételem nem lehetvén, csak azt kívánom, hogy a törvénynek ezen rendelkezése mennél tisztábban s határozottabban mondassék ki.
A méltóságos főrendek a reversalisok iránt mindég abban állapodtak meg s azon értelemben is közlötték határozatikat a tekintetes KK. és RRkel, hogy a törvényben azon reversalisokról legyen szó, melyek ezentúl köttetnének. Nem tehetem fel, hogy a t. KK. és RR. is ezt ne így értették volna, minekutána éppen így s ezen értelemben nyilatkoztak maguk is mind a két országgyűlésnek folyamatja alatt, s inkább azt kell hinnem, hogy ez a mostani szerkezetből kimaradván, talán csak penna hibájából eredett ezen hiány: nem gondolom tehát, hogy a t. KK. és RR. javaslatával ellenkezésbe jönnék, ha az említett cikkelynek első szakaszában világosan kívánnám kijelenteni: minő reversalisok értetődnek a törvény szavai által, s e szerént ily formán állana a szerkesztés: „a vallásos reversalisok, vagyis a születendő gyermekeknek mely vallásban neveltetésük iránti, ezentúl kötendő kötelezések erőnélkülieknek nyilatkoztatnak.”
Ennyit a törvény első szakaszára nézve: mi a másodikat illeti: úgy látom a tekintetes KK. és RR. két dolgot kívánnak itt főképp szem előtt tartani, először: hogy a reversalisokat a múltra nézve úgy kívánják tekinteni, mint privát szerződéseket; noha — mint fentebb említém — előzményeikben törvényteleneknek állítják az ily kötéseket, magában a törvényben mind azon következéseket kívánják, részint kivételképpen, részint meghatározólag megállapítani, melyek a privát szerződésekből folynak.
A második egy bizonyos, eddig fennálló status quo-nak megtartását tárgyazza, hogy tudni illik azon gyermekek, kik egy bizonyos vallásban neveltettek, annak gyakorlásában hagyattassanak meg, ha szintén reversalisok következésében más vallásban kellett volna is neveltetniök.
Ezen két nézetben tökéletesen osztozom, — a reversalisokat mindig magány szerződéseknek tekintettem, s azért minden ebből folyó következményeket el is fogadok.
Szintúgy a status quonak fenntartását is szükségesnek tartom; mert tapasztalásból tudom, hogy alig van a vallásos viszálkodásoknak gazdagabb forrása mint az, hogy olyanok, kik egy vallásban neveltettek, annak tanításaihoz szoktak, azokban találják fel vigasztalásukat, felsőbb parancsok által azon vallásnak további követésétől eltiltatnak.
De ha ezen elvekben meg is egyezek: kénytelen vagyok egyszersmind megvallani: hogy a rendek által közlött törvényjavaslatot kielégítőnek nem tarthatom, — s részint tovább terjedőnek tartom, mint a privát szerződések természete kívánja, részint nem látok mindent abba foglalva, ami a magánykötések ezen neméből következhetik.
Így mindjárt a szakasznak elején azon feltételek között, melyek a reversalisokat erejökből kivetkőztetik, a csalárdság és erőszak mellett a külső befolyás is említtetik.
Ha a két elsőre nézve nincs is észrevételem: a külső befolyást sokkal általánosabb kifejezésnek tartom, mintsem hogy azt elfogadni lehessen; az erőszak és csalárdság valami positivumot foglal magában, minek bebizonyítása könnyebb lehet, annál bajosabb az a külső befolyásnál, mely eszmével, határozatlan kiterjedtsége mellett, mindig egy odiosa reticentia lehet összekötve, s ez által a béke fenntartására irányzó vallásos törvény könnyen válhatna sikertelenné.
Ezekért ezt minden esetre kihagyandónak vélném.
Éppen oly kevéssé egyezhetem meg azon javaslott rendelkezésben: hogy „ezen szerződések csak a házastársak kölcsönös megegyezésével bontathassanak fel,” — s ezen nézetemet éppen a privát szerződések természetéből, — milyeneknek kívánom a reversalisokat tekintetni — következtetem.
Ha a törvényhozás rendelkezni akar a magány kötésekről: meggyőződésem szerént általános szabályul kell annak tartatni, sőt ki is mondatni, hogy azok ha bona fide köttettek, tartassanak is meg: de ne szolgáltasson arra alkalmat, hogy az ily kötéseket az egyik fél a másiknak kárával felbonthassa. Az ilyen szerződéseknek célja nem más, mint a kölcsönös csendnek és békének megállapítása, s ha már erről kell a legislatiónak határozni, tegye legalább úgy, hogy magas helyzetében fel ne szólítsa a felek egyikét azon házi békének felforgatására, melynek eszközlésére köttetett az ily szerződés; távoztassa el ezt leginkább akkor, midőn oly hatalmas inger, mint a vallásos buzgóság, úgy is oly könnyen bírhatja reá a felet adott szavának megváltoztatására.
Végtére a status quo-t illetőleg: szól ugyan a rendek javaslata azon esetekről, hol reversalisok kiadása után gyermekek léteznek, és vallásos nevelést is nyertek : — de elhallgatják azokat, hol a reversalisok mellett kötött házasságokból még gyermekek nem születtek, vagy ha születtek is, még vallásos nevelést nem nyertek.
Oly hiányok ezek, melyeket egy törvényben, melynek kimerítőnek kell lenni, — kipótolhatlanul hagyni nem lehet.
Ezeknek következtében, noha a szokás azt hozta volna magával, hogy ha a nagyméltóságú főrendek a közlött törvényjavaslatot más alakba kívánják önteni, — a t. KK. és RR. szólíttassanak fel a szerkesztésnek módosítására: itt mindazonáltal, ahol a törvényjavaslatban a nézetek különbsége nem oly nagy, s egyes kifejezésekre szorítva, könnyebben kiegyenlíthető, az időnek megkímélésével is megegyezőbbnek vélném, ha t. rendeknek azon formában feleltetnék, amelyben nézeteiket velünk közlötték, bátor voltam ehhez képest egy javaslatot föltenni, melyet a nagyméltóságú főrendek engedelmével fel fogok olvasni:
„2-ik §. A házastársak között ezelőtt készült ilyen kötelezésekre nézve innen jövendőre vonható minden erősség és következtetés nélkül rendeltetik: hogy azok ha különben csalárdság és erőszak nélkül adattak ki, erejökben meghagyatván, foganatjokat csupán a catholica félnek lehessen szorgalmazni.”
Ezen javaslatban igyekeztem szinte azon szavakat megtartani, melyekkel a t. KK. és RR. éltek, s ezért ezen szavakban: „innen jövendőre vonható minden erősség és következtetés nélkül” — noha nagy erőt azokban semmi tekintetben sem találok, — akadályt nem kívánok keresni. — De különben is reménylem, tapasztalni fogják a nagyméltóságú főrendek, hogy ezen javaslatnak több szavai is a t. KK. és RR. által felhozott nézetekkel nem ellenkeznek, és a fentebb érintett hiányokat is a lehetőségig kipótolják.
Az első feltétel, melynek minden ilyen törvényben fel kell találtatnia, az: hogy jelentessék ki tisztán, miszerént ilyen kötések, ha bona fide köttettek, a törvény által valósággal meg is erősíttetnek, egy szóval: hogy a törvény azokat oltalma alá veszi; ezt a rendek javaslata egészen elmellőzte, itt pedig nyilván ki mondatik, hogy az ilyen szerződések erejökben megtartatnak.
A másik főnézet, melyet a rendek kilátásával megegyezőleg pártolni kívántam, az volt: hogy magányszerződéseknek kell a reversalisokat tekinteni, — ez is ki van ezen javaslatban jelentve: mert megszüntetnek az által, mi a privát szerződéseket is megsemmisíti: csalárdság és erőszak által, s elmellőztetik azon hozzátétel, melynek lehető káros következeseit felebb említettem: — a külső befolyás.
Az mondatik továbbá ezen javaslatban: hogy a reversalisok foganatját csak a catholica félnek lehessen szorgalmazni, ebben foglaltatik azon eszme, melyet a t. KK. es RR. azzal, hogy az ily kötések a felek kölcsönös megegyezésével felbonthatók legyenek, — kívántak kifejezni; mert kin van a visszalépés akkor, midőn ily kötések fel akarnak bontatni? — Bizonyosan a catholicus részén, ha tehát ezen fél elmulasztja ezen kötés teljesítését a reversalisok ereje mellett szorgalmazni, de facto elállott a kötéstől, és a cél elérettetik anélkül, hogy a kölcsönös visszalépés — úgy amint a rendek kívánják, — a törvényben tisztán megengedtetvén, ezen inger által a protestáns fél mintegy indíttassék arra, hogy az adott reversalisnak eltörlésén sokszor a házi csend megzavarásával mnnkálkodjék; — sőt inkább a catholicus résznek a reversalis által nyert joga vétetik a törvény praesidiuma alá. Praesalválva van ezen indítvány által a status quo is, mivel ha a gyermekek catholice neveltetnek, ez bizonyosan annak jele, hogy a catholicus fél a reversalisok sikerét sürgette, s így az új törvény ezentúl is mellette lesz; — ha pedig a reversalisok ellenére evangélica vallásban neveltetnek, megint annak bizonyságául tekintethetik, hogy az anya a reversalisokat nem kívánta szorgalmazni; s így de facto történt visszalépése következtében a gyermekeknek ezentúli vallásos nevelése változást nem fog szenvedni.
Végtére, mit a t. KK. és RR. javaslatukban egészen elmellőztek, itt meg van érintve; ha tudniillik a reversalisok kelése után gyermekek még nem születtek, vagy vallásos nevelést még nem nyertek volna, — a törvénynek provisiója — mihelyt általánosan kimondatik, hogy a kötött reversalisok ezentúl teljes erejökben hagyatnak, s azoknak szorgalmazása a catholicus felet illeti — ezekre is kiterjed.
Ezen javaslatomat a nagyméltóságú főrendek méltánylásába ajánlván, reménylem, hogy ha kielégítőnek nem is találtatnék, a nagyméltóságú főrendek bölcsessége annak alapján határozni fog.
