A vallás tárgyában.

(A főrendeknél. 1833. márc. 18.)

Mikor először jutok azon szerencséhez, hogy ifjúságom zsenge korában, ezen fenséges helyen a haza dolgaiban megszólalhatok, főkötelességemnek tartom szem előtt viselni a nádor azon bölcs utasítását, hogy a táryghoz szorosan nem tartozó vitatások mellőztessenek. Nem akarom tehát a pécsi püspöknek példáját követni; azt sem akarom vizsgálni, mennyire igazságos a RR-nek initiativájok megsértése iránti panasza. Csak az itt a kérdés: belé kell-e menni a vallásos sérelmek pontonkénti felvételébe? Ezen szűk mezőre szorította a csatát a fő RR. izenete; s mit mond ezen izenet? hogy a kérdésben forgó panaszok és kívánatok nem azon osztályokból valók, melyeket az ország 1825 óta előkelőknek keresztelt; hogy effélék elegyes küldöttség útján szoktak felvétetni, mitől elállani nem tanácsos; hogy a királyi előadásoknak törvényelleni elhalasztásában megegyezni nem lehet; végre, hogy a küldöttségre utalás által az igazságos panasz hátramaradást szenvedni nem fog.

Nem akarom a józan ész- s természeti törvényből magyarázni, hogy a lelkiismeret szabadságát s vallásbeli türedelmet sértő panaszok orvoslása mindég a legelőlegesb tárgy, mert jól tudom, nincs veszedelmes rendbontó idea, melyet ezen szent nevezet alatt a felekezetek indulatai magukévá nem tettek volna; szívesen megismerem, hogy itt inkább az alkotmányos posivitás s politikai tekintetek szempontjából kell kimenni: mindazáltal a pécsi püspökkel kezet nem foghatok.

Ha itten a királyi előadások felvétele alatt egyes ember felállott s ezen sérelmeket minden egyéb tárgyak előtt felvétetni sürgette volna: talán helyesbek lehettek a formából merített ellenvetések. De a királyi előadások itten már három ízben megfordultak, a RR. azokba már tettleg bementek. Ez a húr, melynek visszhangja mégis tart, a másik táblán pendült meg, több mint 40 megye követei pártolták, s ez egyesség az indítvánnyal együtt született. Csakhamar átjöttek ide a RR. küldöttei, egyik kezökben a bécsi s linci békekötéseket, a másikban az izenetet, s a nemzet képviselőinek nevében a békekötések megtartását, sérelmeik orvoslását, a törvény hézagai pótlását szorgalmazták.

Lehet-e már a dolog ezen állásában a vegyes küldöttség szükségét akadály gyanán gördíteni a RR. elébe? A vegyes küldöttség célja csak az, hogy mind a két tábla részesüljön a dolog vizsgálatában, s e célnak ezen az úton is meg van felelve. — Se diaetán, midőn tíz rendszeres munkák állanak az ország RR. előtt, lehet-e igaz lélekkel mondani, hogy ezen sérelmek a vegyes küldöttségre való utalással hátramaradást szenvedni nem fognak ? A készen álló munka elhalasztását mindazok, kik inkább a foganatot mint formát tekintik, az igazságtétel megtagadásának fogják tekinteni; s nem fog-e mentő igazságnak látszani minden panasz, melynek felvételétől a fő RR. annyira irtóznak? — A gravaminalis küldöttségek, bevett praxis szerént, közönséges ellátásukat soha sem hoznak javaslatba; — itt pedig nem egyes sérelem iránti elégtételről, de arról van szó, hogy jövendőre minden ilyes visszaélésekre alkalmat adó rés bevágassék.

Beszéltünk a királyi előadások hátramaradásáról.

Úgyde a KK. és RR. már az operatumokban dolgoznak, ezen izenettel pedig már elkészültek, s időt vele csak úgy vesztenének, ha azt vissazutasítanók. – Úgy tudom egyébiránt, ezen főtábla az operatumok felvételében vetélkedni akar a RR-kel, a közjó szeretetében s munkálatában, meg akarja mutatni, hogy a jelenkor szükségeit érti, s ősi jussaival s javaival a haza boldogságára élni tud és akar.

Már hogy eszközölheti e magas célt, ha mindjárt diaeta kezdetén a két tábla közt egyenetlenség magva hintetik? Részemről még akkor sem állanék el ezen sérelmek felvételétől, ha tudnám, hogy rossz resolutio következendik. Nem tartozom azon sangvinicus emberekhez, kik azt hiszik: egy jó resolutio utan azonnal aranybéke fog kezdődni az országban; a századok verte sebeket csak hosszas igazság gyógyíthatja.

Mindkét részen sok türelmetlen ember áll még, a bizalmatlanság régen megrögzött. — Ez azonban csak a betegség súlyát, az orvosság szükségét s azt bizonyítja, hogy míg a józan gondolkodás előhaladása meghozná a teljes segítséget, kötelessége tenni a törvényhozásnak azt, ami tőle függ, t. i. az igazságtalanság lehetőségét megszüntetni.

Nem úgy akarok én ezen perplexitásból kimenni, amint a pécsi püspök javaslá; azt tenni, mit ő javasol, annyi, mint a perplexitásba még mélyebben süllyedni. — En kívánom a pontonkénti felvételt, s kívánom azt a catholicus magyar egyház interesséjében is.

Szólok úgy is, mint azon egyház hív fia, tekintem azt, mint alkotmányunkkal egyidős, abba sok érdekeknél fogva egybeszőtt tiszteletes intézetet. Mindég kész leszek én is védeni azon hatalmat, melyet neki alkotmány, dús birtok a érdem adtanak; soha azon szolgálatokat, melyeket ezen egyház a hazának tett, feledni nem fogom; de csak addig nem szűnik meg ezen hatalom, míg műveltség, felvilágosodás s keresztényi szelídség fogja vezérleni. Ezen században félelem és gyűlölés mellett hatalmat megtartani is nehéz, nyerni lehetetlen. A hatheti oktatás, reversalisok stb. ugyan nyertek-e valaha csak egy szívet is a catholicus magyar egyház számára? — akkor ugyan ütött volna már utolsó órája a catholicus magyar egyháznak, ha ily módoktól kellene neki életet, lételt és hatalmat kunyorálni. Ezek csak reactiót s oly ideákat szülnek, melyek a catholicus egyház állapotját voltaképp veszedelmeztethetnék.

Óhajtom tehát a pontonkénti felvételt.

Minden panasz igazságos-e ? majd megválik; de ne hagyják a magyar egyház tagjai magokon azon szennyet, hogy az igazságos panaszt orvoslás, az igazságtalan panaszt cáfolás nélkül hagyták kimenni e teremből; s hogy ezt ne tegyék, a haza nevében összekulcsolt kezekkel esedezem.

-->

Szerző: prorege  2008.12.19. 19:24