A közszükségletekről.
(A főrendeknél. 1844. okt. 28.)
Mellőzvén azon kérdést, melyet gr. Zichy Ödön ő méltósága jelenleg felhozott, — ámbár részemről is azon vélekedésben vagyok, hogy a RR. jelen izenetének egyes részletei a legszorosabb kapcsolatban s összeköttetésben állnak egymással, én főképp arra érzem magamat felhíva, hogy a felolvasott izenet azon részéről vitatkozzam, mely éppen most a fő RR. előtt fekszik, miután mind azon tárgyakban, melyek egymással szoros összeköttetésben vannak, a dolognak elintézése nem annyira azt igényli, hogy egyik a másik előtt vétessék fel, hanem inkább azt, hogy a határozat az egész tárgyra nézve történjék meg.
Miután tehát ő méltósága azon nézetének és kívánságának, melyből kiindult, elég fog tétetni, akár a kezeléssel, akár a megajánlással kezdjük meg a tanácskozást, — tehát azt tartom, hogy a RR. izenetének első része iránt folytassuk most e tanácskozást.
Midőn néhány hónapok előtt ezen országos választmány kiküldetett, — melynek folytában a RR. jelen izenetöket a fő RR. elibe terjesztették, — részemről is osztoztam a főtáblának azon majdnem egyhangú nézetében, miképp az újabb kor kívánatának és szükségeinek érzetében elmellőzhetlen az, hogy azon különféle nézetek, melyek azon kívánságok és szükségek fedeztetése iránt létezhetnek, kimerítő tanácskozás által egy oly gyülpontot nyerjenek, mely a különféle érdekeket kielégítse; mindazáltal, midőn az országos választmány jelen munkálata és a RR. izenete a méltóságos fő RR. előtt fekszik, nem titkolhatom el azt: hogy az ebbeli várakozásomnak és véleményemnek nem egészen felel meg; de miután csekély személyem is az országos választmánynak egyik igénytelen tagja volt, teljesen érzem, hogy ha annak tervezete iránt ellenvetések, — eljárása ellen szemrehányások történnek, azoknak bár legcsekélyebb része személyemet is illeti; — azonban szembetartva azon tetemes nehézségeket, mellyekkel az országos választmánynak küzdeni kellett, meggyőződtem az országos választmány tanácskozásainak folyama alatt, hogy a dolognak természetes kifejlődése iránt az országos választmány nem annyira volt képes irányzatot adni azon elemeknek, melyekből alakult, hanem inkább irányzatát azon elmektől vette, melyek alkotó részeit képezték.
Itt a főrendi táblán folytatott tanácskozásokban nem érezhetjük magunkat megkötve azon tekintetek által, melyek talán az országos választmányt óvatossággal vezérelték intézkedéseiben s határozataiban, s mi itt egyedül a dolog velejéből és a haza érdekéből meríthetjük intézkedéseinket.
A t. RR. az országos választmánnyal együtt mindenek előtt kijelentették azt, hogy az ország számos szükségeinek fedezésére a legigazságosb és legméltányosb út az lenne, ha az országnak minden lakosai minden közterhekben egyenesen részesíttetnének.
Megemlítik az izenetben a közpénztárnak felállítását; a törvényjavaslatban azonban különböző elvet állítanak fel: mert elválván a közös teherviselés elvétől, egyedül országos snbsidiumról értekeznek. — Mind ezek nem a mostani tanácskozásnak tárgyai; mert amennyire az országos választmány kiküldésének alapját felfogtam, az nem az volt, hogy bizonyos általános elvek állapíttassanak meg, — melyeknek alkalmazása számos körülményektől feltételeztetik, — hanem az volt, hogy új szükségek támadván, azoknak fedezésére új kútforrásokat jelöljön ki.
Nem akarok tehát a t. RR. által általánosságban felállított elvekhez szólani, — nem azért sem, mert a törvényhozás pályáján az általánosságban kimondott elveknek barátja egyáltalában nem vagyok, mert azok reményt gerjesztenek egy részről, s aggodalmakat más részről; s végre, mert szeretem a sikert biztosítani, nem kívánom tehát a tárgyakat összekötni oly eszmékkel, melyeknek általánosságban való kimondása által mind azon rokonszenv, mely ezen tárgy iránt az országban mutatkozott, meggyengíttetik.
Nem szabad megfelejtkeznünk, hogy ezen kérdésnél kétszeres óvatossággal kell eljárnunk, miután itt századoktól fogva fennálló érdekeknek változtatásáról és századokig létező jogok módosításáról van szó, és hogy sokan vannak, kik tiszta és teljes meggyőződésből ezen érdekeket és jogokat az alkotmánnyal ugyanazonosoknak tekintik: ily körülmények közt tehát a törvényhozásnak feladata: mindazon óvatosságot használni, melyet — alkotmányos jogokhoz való ragaszkodás, habár hibás volna is — minden alkotmányos nemzet szabad polgárinak igényelni lehet.
De midőn egy részről ezen elvnek általános kimondásához, mely más következtetést vonhatna maga után, nem járulhatok, — nem titkolhatom el, hogy az országos választmánynak azon eszméje is, miszerént tisztán subsidium útján segíttessék a haza szükségein, — nézeteimnek s érzeteimnek nem felel meg, nem pedig azért, mert én a törvényhozási eljárásban nem szeretem, ha annak, minek történni kell, tiszta kimondása akármiképp palástoltatik, én azt szeretem, hogy legyen a törvényhozás, legyenek az ország polgárai elégséges férfias elhatározottsággal, hogy ha bizonyos elveknek kimondását szükségesnek látják, aziránt magukkal számot vetni, azokkal szembeszállani merészeljenek, nem pedig mellékes úton az elvet kijelenteni, a következéseket pedig elmellőzni.
A t. RR-nek es az országos választmánynak javaslata a subsidium színét viseli ugyan magán: de a subsidium valóságának meg nem felel; nem azért, mert a kezelés,és beszedés módjára nézve új intézkedések terveztetnek.
Én a subsidiumot elégségesnek nem tartom arra, hogy a t. RR. által kitűzött célokra megkívántató szükségek fedeztethessenek: mert a subsidium szellemi dolgokra, mint például múzeumra, theatrumra, alkalmas volt, mert ezeknek szellemi hatása az egész országra terjeszkedett ki; ellenben most anyagi eszközökre terveztetik a t. RR. âltal a subsidiumnak megajánlása, milyen például a Luiza útnak megváltása; ily anyagi dolgokban a subsidiumnak jótékonyságát csak igen kevesen, de annak nehézségeit és terheit sokan fogják viselni.
Hazánk törvényhozói régen érzették annak szükségét, hogy a kor kívánatinak irányában mostani alkotmányunk némileg módosítandó; az 1790. 21. es 1723. 99. t. c. által, és így majdnem másfél század előtt jeleltetett ki egy fundus publicusnak szüksége: mert érezték eleink, hogy azon kérdéseket, melyeket eldönteni kell, s azon változásokat, melyeket életbe léptetni kell, egy egyszerű subsidium alapján elvégezni s életbe léptetni nem lehet.
Ezen tekintetnél fogva én is nem a subsidium, hanem a közös teherviselés elve mellett vagyok; de kívánom egyszersmind, hogy e részben azon alkotmányos elv tartassék meg, mely minden alkotmányos országban létezik: hogy országgyűlésről országgyűlésre a törvényhozásnak szabad ajánlata által ajánltassék meg ezen fundus publicus.
Ez oly alkotmányos elv, melyről a méltóságos főrendi táblának akármelyik tagja sem fog lemondani, és én kívánom, hogy az ország irányában tisztán jelentessék ki az: hogy a méltóságos fő RR. átlátták annak szükségét, hogy a hazának közszükségei nem egyszerű subsidium, hanem országgyűlésről országgyűlésre felajánlandó fundus publicus által fedeztessenek, s hogy a méltóságos fő RR. tudják ugyan méltányolni a t. RR-nek nézeteit, s a dolognak fontosságát felfogni, de magukat olyasmiben ringatni nem akarták, minek valósága nincsen; s így — mint mondám — a fundus publicusnak felállítását kívánják. Mi ezen fundus publicusnak természetét illeti: miután megemlítém, hogy annak irányában azon alkotmányos elvről, miszerént országgyűlésről országgyűlésre történjék a felajánlás, lemondani nem kívánok, csak még azt akarom megjegyezni: hogy ezen fundus publicus — melynek kezelése és beszedése iránt fenntartom véleményem előadását — az ország közjavának előmozdítására és investitiójára használtassék.
Ha ez kijelentetik, ha ezen célt az ország lakosai tudni fogják: ezen fundus publicus iránt idegenkedés nem lesz, mert mindenki szeret investiálni ott, hol vagy magára, vagy a hazára nézve az investitiónak gyümölcsét érzi.
Még egyet kívánok megemlíteni. Attól tartok ugyanis, hogy azon magyarázat, melyet a t. RR. a közteherviselésnek elve mellett kijelentenek, az ügy érdekének árt, mert midőn egy fundus publicusnak felállításáról van szó, nem titkolhatom el azon meggyőződésemet, miszerént azt kívánom, hogy ezen fundus publicushoz az országnak minden lakosai akármiképp járuljanak. Itt egy régi jognak mérsékléséről van szó. Ismerem a fő RR-nek politicus szellemét, miszerént a fennálló jogokat kímélni kívánják, s azoknak fenntartása s kímélése iránt senki nálamnál nem óvatosabb; de midőn új intézetnek életbe léptetéséről van szó, mely éppen az által lesz erős, ha nem az országnak csupán egyik rendje, hanem minden rendei fogják felállítani, — azt tartom, egy ily elvnek kimondásától a méltóságos fő RR-nek irtózniok nem kell; azt tartom, hogy ez által nem fognak azon régi jogok veszélyeztetni, melyeket ha módosítani kell, legkivánatosb azt óvatossággal tenni, s megnyugtatásul szolgáland az országnak, hogy a méltóságos fő RR. is a nemesség azon régi jogaihoz nem ragaszkodnak, melyeknek szelleme a mostani körülményekhez többé nem alkalmazható.
A t. RR. ugyan egy alkalommal kijelentették ez országgyűlésen azon nézetőket, hogy az adózó népet s az országnak nemnemes lakosait új teherrel megróni általában nem lehet: mindazáltal a méltóságos fő RR. fenntartották maguknak e tekintetben teljes intézkedési jogukat; mert viszon-izenetökben határozottan kijelentették azt: hogy azon eszmék iránt, melyeket nézeteik támogatására felhoznak a tekintetes RR., a méltóságos fő RR. nézeteik előadását maguknak fenntartják.
De nem is gondolom, hogy a nemnemes lakosokra nézve a hozzájárulás terhes volna; mert ha ezen fundus publicus életbe lép, ha annak következtében investitiók történnek, ezen hozzájárulást új tehernek tekinteni nem lehet. — És ezen szempontból kiindulva, azon rendszerhez járulok, hogy ezen fundus publicushoz a nemnemes lakosok is adózzanak.
Mi ezen hozzájárulásnak arányát illeti: arra nézve megvallom, hogy az országos választmány nézeteihez járulok, miután e tekintetben semmi adatok az országgyűlés előtt nem feküsznek, és miután kívánatos, hogy ha ezen eszme megpendíttetik, az oly módon pendíttessék meg, hogy akármi módon azon félelem biztosíttassék, hogy a fennálló jogok veszélyeztetni nem kívántatnak.
Ezen nézetből kiindulva kívánom, hogy, mint az országos választmány javasolja, most csak bizonyos aversionalis summáhaz járuljunk, mely jövendőre irányul ne szolgáljon, és e törvényhozásnak intézkedései jövő időre ne emlittessenek meg.
Átmegyek a t. RR-nek azon javaslatára, melyet a summára nézve tesznek. Ezt illetőleg határozottan kell kijelentenem: hogy a t. KK. es RR. es az országos választmány által javaslott summákhoz nem járulhatok, mert azt az ország mostani állásában kelletinél nagyobbnak tartom. Valahányszor új terhek felvétele alkalmával a summának megállapításáról van szó, nem kell az absolut képességet felvenni, hanem a relativ képességet, melynek tényezője a fennálló viszonyok. Oly országban, hol eddig minden viszonyok többet, kevesebbet tehermentességhez szabva voltak, a lehetőségig óvatossággal kell fellépni, ha ezen intézkedésnek jövendőjét akarjuk biztosítani.
Bátor volnék tehát a méltóságos fő RR-nek javasolni, hogy a méltóságos fő RR. a t. RR-nek jelentenék ki: hogy a méltóságos fő RR. a summa iránt egy millióban évenként olyképp állapodnak meg, hogy annak fizetése az országgyűlés után egy évvel vegye kezdetét.
Azt tartom: ki a dolognak életbe-léptetése iránt számot vetett, meggyőződhetett arról, hogy ha valódi sikert kívánunk, a törvényt nem közvetlen az országgyűlés után lehet életbe léptetni, hanem szükséges, hogy egy év hagyassék a szükséges előkészületek megtétele végett.
Mind ezek folytában következőkbe pontosítom indítványomat.
A méltóságos fő RR. részéről ugyanis kimondatnék a t. RR-nek az: hogy a méltóságos fő RR. bizonyos elveknek általánosságbani kimondásához — mint azt a t. RR. kivánják — maguk részéről azért nem járulnak, mivel a törvényhozásnak feladását nem általános elvek kimondásábani, hanem valódi alkalmazásában keresik, — s részükről azt tartják, hogy a mostani viszonyokban a fennálló szükségek fedezése nem egyenesen subsidium, hanem fundus publicas útján történjék, mely az 1790. 21, 1723. 99. törvénycikkek értelmében is törvény által lenne kijelelendő, és az ország investitiójára és közszükségeinek fedezésére használtassék, mely célra évenként a nemesség részéről fizetendő egy millió ajánltassék, mely csak egy évvel az országgyűlés után venné kezdetét; felajánlása pedig mindég országgyűlésről országgyűlésre — minden alkotmányos országokban divatozó alkotmányos elvek folytában — történjék.
Mi az ország nemnemes lakosainak a fundas publicushoz való járulását illeti, mit a méltóságos fő RR. szintén kívánnak: azon véleményben vannak, hogy az országos választmány által ajánlott mennyiséghez, mely a méltóságos fő RB. által ajánlandó summához lenne arányzandó, az ország nemnemes lakosai is járuljanak: jövendőre mindazáltal ez csak aversionalis summának tekintetvén, — egyáltalában iránykép a törvényhozásnak eljárását ne szabályozhassa.
Ebben központosul azon csekély indítvány, melyet a jelenleg fennforgó fontos tárgyra nézve a méltóságos fő RR. elibe terjeszteni bátor vagyok, azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy éppen ezen táblának hivatása az, hogy e tekintetben egy részről az előhaladásnak lobogóját viselvén, de más részről a kelletinél nagyobb előhaladást mérsékelvén, bizonyságot adjon az országnak, hogy annak közjava előmozdításában a méltóságos főrendi tábla egyik leghatalmasabb tényező.
