XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS, 1866.

Szécsen Antal gr.: Méltóságos főrendek, nagyméltóságú elnök úr! Mélyen áthatva érzem magamat a szőnyegen forgó tárgynak fontosságától és komolyságától; és ha ezen tárgy megítélésében nem kellene semmi másra tekintenem, mint a magyar alkotmányos közjogi elveknek vitatására és megállapítására, vagy ha a képviselőháznak föliratát csak ezen elvek kifejtéseként fogadhatnám el, mely semmi gyakorlati kérelemmel, semmi gyakorlati óhajtással összekötve nincs, nem maradna rám nézve egyéb hátra, mint e fölirathoz járulni: mert amennyiben a magyar államjognak és egyáltalában az alkotmányos közjognak elveit foglalja magában, ezen elvek olyannyira tisztán és szabatosan vannak kifejtve, hogy azokhoz szó vagy ellenvetés nem férhet. És így, ha ezen fölirat akár I. Lipót király és császárhoz az akkor megszüntetett alkotmány visszaállítása védett, akár II. Lipóthoz II-ik József császárnak a népek szerencséjét előmozdítani óhajtó, de az alkotmányos határokat nem tisztelő korszaka után, akár dicsőült I. Ferencz királyhoz az ország törvényeinek egyenesen a kormánytól eredt megtámadása folytán indítványozott volna: teljesen indokoltnak, kimerítőnek és a viszonyoknak megfelelőnek találnám azt, és kész volnék egész kiterjedésében csekély szavazatommal pártolni.

De azon kérdést bátorkodom a mélt. főrendekhez intézni, vajon a mostani országgyűlés egyedül és kizárólag jogfenntartási téren, a jogfolytonosság fenntartásának terén áll-e? Jutott-e ezen ország-gyűlésnek csak azon szerencsés föladata, mely előbbi időkben a kormányok alkotmányellenes lépései után országgyűléseinkre várt, midőn nem kellett többet tenni, mint országgyűlési határozatok által erélyesen sürgetni a megsértett törvények életbeléptetését? Nem azon állásban van-e ezen országgyűlés, hogy jelenleg más kérdéseket is meg kell oldania, miután a törvényes állapot helyreállítása, kijelölése mellett még mindazon viszonyok is függőben vannak, melyeknek elintézését a haza és birodalom legfőbb érdekei sürgetőn követelik? Midőn Ő Fölsége ezen országgyűlést összehívta, kétségkívül a haza iránti rokonszenv és alkotmányos érzete vezérelte; de midőn a nemzet jogait helyreállítani kívánta, kijelentette egyszersmind, hogy a birodalom szervezete ezen kérdés megoldásával összefüggésben áll, (Helyeslés) kijelentette hogy a birodalom alkotmányos intézményeit mind addig fölfüggesztette míg a magyar országgyűlés jogainak és érdekeinek a többi országokéival összhangoztatására módot talál. És így, m. főrendek, nem pusztán legisticus, hanem nagyelvű, elhatározó, politikus kérdés előtt állunk.

Minthogy pedig a képviselőház fölirata a kérdésnek ezen oldalát teljesen mellőzi; minthogy a képviselőháznak fölirata e tekintetben készséget mutat ugyan a jövőre nézve, de másfelől gyakorlatilag és a mostani pillanatban mégis azon törvények alkalmazását sürgeti, melyek — hogy többet ne mondjak — legalább nem e föladat szellemében hozattak: azt hiszem, e fölirat nem felel meg azon hivatásnak, mely a mélyen ható kérdések megoldása tekintetében a jelen országgyűlésre háramlott. (Helyeslés.)

Jól tudom, hogy azon nézetek ellen, melyeket a mélt. főrendeknek előterjeszteni bátor leszek, az opportunitási politika vádját lehet emelni. (Halljuk!) De azt hiszem, ha politikáról szólunk, akkor egyszersmind opportunitásról szólunk: mert opportunitás nélkül nem létezik, nem létezhetik politika. (Helyeslés.) Politikai eljárás mindenesetre opportunitást tételez föl. És én a képviselőház ezen fölírásában is, mely a jogfolytonosságot sürgeti, az opportunitás erős nyomait látom, csakhogy oly nyomait, melyek midőn egyrészről a jogfolytonosság tényleges helyreállítását kielégítőleg nem biztosítják, sőt némileg veszélyeztetik, de másrészről nem ütik meg a politikai opportunitás mostani kellékeinek megnyugtató és gyakorlatilag kielégítő mértékét.

Engedjék meg méltóságtok, hogy ez alkalommal az előttünk fekvő kérdés határain túlmenve, kapcsolatban vele nagy politikai föladatunk teljes fontosságát kiemeljem. Szólok az ausztriai biro-dalom létezéséről és fennmaradása föltételéről. Megjegyzem, hogy midőn én magyar szempontból, magyar érdekből tekintve, az osztrák birodalmi kérdéseket vitatni óhajtom, nem áll szándékomban azt érteni vagy értetni, hogy akik, e termen belül és kívül, tőlem e tekintetben véleményben eltérnének, az uralkodó ház iránti törvényes hűségükben, vagy a birodalom fönnmaradhatásának, nézeteik határain belől is, tiszteletében, mögöttem hátramaradni szándékoznának. Nem másokat gyanúsítani, csak saját meggyőződésemet szándékom kijelenteni, midőn a birodalom összeköttetése, fönnállása, virágzása, alkotmányos fejlődése határozott hívének vallom magamat. (Helyeslés.)

Európa ezen részében, ezen országokban, melyek Európa keleti és nyugati nemzetiségei különböző fajainak és nemzetiségeinek vegyes határvonalát képezik, éppen azon államnak fönnállása, mely itt századok lefolyta alatt keletkezett, mellőzhetlen politikai kénytelenség. Bizonyítja ezt a történelem. Valahányszor Európa ezen részében, és jelesen hazánkban, erélyes, messzelátó politikai egyéniség, hatalmas dynastia állott az országok élén, nem állapodott meg saját határain belől, hanem a mostani osztrák birodalom létesítésére törekedett. Ez volt Corvin Mátyás, (Helyeslés) ez a cseh Ottokár, ez a Jagellók politikája. Oly politikai tény pedig, mely épp századok hosszú során át, változó körülmények közt, különböző politikai tényezőktől ismételve, egy irányban megkísértetik, míg végre valójában létrehozatik, oly politikai tény mindenesetre, mely a politikai haszonnak, szükségnek és szellemi jogosultságnak praescriptiójával bír. (Helyeslés.)

De valamint egy részről az osztrák birodalom alakulásának és történeti kifejlődésének politikai igazoltsága meggyőződésemben minden kétségen kívül áll; valamint tagadhatlan, hogy ebbeli állami jellemét Európa nem csak elösmerte a pragmatica sanctio, az 1815-diki megállapodások és minden nemzetközi intézkedések alkalmával, és pedig még sokkal az osztrák birodalmi cím megállapítása és keletkezése előtt: úgy más részről félre nem ismerhető, hogy ezen, a politikai szükségen alapuló, történetileg kifejlődött, nemzetközileg és a külföld irányában Európaszerte elösmert államtestület, belső szervezetében, a jogos elrendezés teljes bevégzését nélkülözte. Mindazon összeütközések és törvény elleni kísérletek, melyek hazai történeteink évlapjait jellemzik, nagyrészt ezen belszervezés jogos, törvényszerű bevégzésének hiányából eredtek; eredtek onnan, hogy az egyoldalú kormányhatalom befolyásának gyakorlata útján keresték a megoldást, holott félreismerhetlen igazság előttem, hogy a megoldások csak akkor lesznek tartósak és megnyugtatók, ha a különböző országok törvényes hozzájárulásával, nemzetiségük, történeti emlékeik, politikai jogaik tiszteletben tartása mellett fognak létesíttetni.

Ezen szándékot állította maga elé fölséges Urunk, midőn a jelenlegi politikai cselekvényeket kezdeményezte; és ezen szándék valósításánál érvényesíteni hazánk befolyását, ezen országgyűlés egyik fő feladata.

Jól értem, hogy hazánkban, éppen a történeti évkönyvek tanúsága folytán, a kormány irányában sokszor ellenszenv és bizalmatlanság uralkodott. Jól ismerjük azon eseményeket, melyek e bizalmatlanságot gyakorta előidézték: az ország törvényei mellőztetését, gyakori sértését. De egyre vagyok bátor a m. főrendek figyelmét fölhívni anélkül, hogy ezen kormányirányzatok értelmezése által, azokat igazolni vagy kimenteni akarnám. (Halljuk!) Senki sem fogja tagadhatni, hogy azon irányzat, a létező törvények és törvényes tényezők mellőzésével hatalmas birodalmakat egyesíteni és megállapítani, és az alkotmányos elemek rovására, az absolutismus eszközeivel, erős és erélyes központosított kormányhatalmat alakítani, hogy ezen irányzat nem osztrák, magyarellenes irányzat, hanem európai irányzat volt, mely mindenhol egyaránt találtatott, azon egy különbséggel, hogy ami más országokban rendíthetlen következetességű, létező, határozott vagy határozatlan, jogosult vagy túlfeszített kívánatokat egyszerre akart létesíttetni, egyszerre életbeléptetni, anélkül, hogy a törvényhozók e kívánatok összhangzásáról vagy ellentétéről és ahol ellentétek voltak, azok összeegyeztetéséről vagy kiegyenlítéséről előrelátó óvakodással gondoskodtak volna. És ha ez elnézés Európaszerte veszélyes volt, kétszeresen veszélyesnek kellett lenni oly államösszeköttetésben, melyet számos jogi és  gyakorlati ellentét vagy legalább a még rendezetlen érintkezések bő mértéke jellemez, és hol, midőn minden kívánságot egyszerre és hason mértekben szándékoltak teljesíteni, az eredmény az ellentétek fokozásánál, összeütközésnél, aggasztó rázkódtatásnál egyéb alig lehetett.

Az 1848-iki törvények fölállították a felelős minisztériumot, melynek folytán a képviselőház fölirata a parlamenti kormány életbeléptetését óhajtja; de maga ezen törvény, természeténél és az akkori körülményeknél fogva, egyes kitételekben oly határozatlan, másokban oly annyira túlcsapó a monarchikus miniszteri rendszer határain, hogy teljes változatlan gyakorlati alkalmazását e házban, és tán a képviselőházban is alig fogná valaki várni vagy sürgetni. Oly törvény, mely egy részről a miniszterek kinevezését csak az Ő Felségét helyettesítő nádor által eszközölteti, mely nem elégszik meg azzal, hogy a minisztérium számát oly határozottan bizonyos igazgatási szakoknak kiszabja, hogy nem lehet Ő Felségének más tanácsosokkal élni; mely azon példátlan intézkedést foglalja magában, hogy ezen minisztériumot csak a miniszteri elnök közbenjárása által alakíthatja; oly törvény, mely a miniszteri elnököt ily módon félig ideiglenes diktátorrá alakítja: oly törvény példátlan még a miniszteri intézkedés rendszerében is; és ezen rendszer ily módú és kiterjedésű alkalmazását, legalább egyéni fölfogásom szerint, komolyan sürgetni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Ha továbbá azon szakaszokat tekintem, melyekben a miniszterek teendői vannak elősorolva, ezen teendők nem csak a dolog természeténél fogva, de a határozatlan, kétértelmű körvonalozás által is, veszélyes összeütközések bő anyagát foglalják magokban a közbirodalom irányában. Fölemlítem részben e kitételt: „országos pénzügy”; fölemlítem a  „honvédelmi” ügyek szakát, mely még a forradalom későbbi kifejlődése előtt, nem kétlem, nem rossz akaratból, vagy forradalmi szándékból, de a dolog természeténél fogva, már junius 16-dikan, midőn az Erdélyországba intézett miniszteri kibocsátvány keletkezett, hadügyi minisztériummá változott volt és az eredeti megállapodásokat messze túlhaladó jellemet öltött magara.

Nem akarom a méltóságos főrendeket mindazon egyes ellenvetések fölsorolásával untatni, melyek bennem az 1848-ki törvények szabálytalan, határozatlan szerkezete ellen fölmerültek, (Halljuk!) de e törvények szabálytalansága, némely legfontosabb részleteiknek és intézkedéseiknek sokértelműsége és határozatlansága, valamint a múltban a legszomorúbb és legveszélyesebb összeütközésekhez vezetett, úgy jelenleg sem képezheti az ország megnyugtatásának biztos és hatályos eszközét. De nem mellőzhetek egy-két észrevételt azokra nézve, mik a képviselőház feliratában a parlamenti rendszerről és a minisztérium-felelősségről mondatnak. (Halljuk!)

Elméleti szempontból könnyen lehetne ugyan azt vitatni, hogy a kormányfelelősség inkább eszköz a parlamenti kormány kivitelére, mint annak egy időbeli gyakorlati következménye. A felelősség, leginkább úgy, mint azt régi törvényeink értetik, ugyan egyenesen a törvény rendelete által szabályoztatok: míg a parlamenti kormány a többség akaratában sarkallik: ez törvénysérelem nélkül támadhat meg, valamint törvénysértés esetére is támogathat, hol és mikor akarja és üdvösnek hiszi. De mellőzve ezen elméleti elmefuttatásokat, és nagyában arra hivatkozva, mit e tekintetben Cziráky gr. t. barátom előhozott, nem hallgathatom el, hogy a parlamenti kormány meggyőződésem szerint nem annyira a politikai szabadságnak, mint főleg a kormány-hatalom mi módon kezelésének és mi módon való üdvös szervezésének kérdése. (Úgy van!) E tekintetben azon testület természete és jelleme, melynek befolyása alatt gyakoroltatik a parlamenti kormány rendszere, eldöntő erővel bír szemein előtt azon kérdés megoldásában: vajon üdvös-e vagy nem a parlamenti kormány megkísérlése. És ha valaki azt állítaná, hogy a parlamenti kormány egy és ugyanazon institutió Angliában, hol a közügyek oly házak befolyása alatt állanak, melyek az ország társadalmi főbb rétegeit éppen úgy, mint a középosztály független intelligentiájának iparát, vagyonát híven képviselik, hol a választási jogok kiterjedése mindig óvatos, komoly megfontolásnak eredménye volt, nem elvont természeti jogok szempontjából, hanem  gyakorlati politikai hatásának tekintetéből döntetett el, hol a passiv választási jog sok ideig magas qualificatiohoz volt és van kötve jelenleg is, legalább közvetve az által, hogy a parlamenti tagok magok gondoskodnak ellátásukról; ha valaki azt állítaná, hogy ezen parlamenti kormány ugyanazonos  más parlamenti kormánnyal, hol minden tényezők hiányoznak vagy más természetűek: nem titkolhatnám el azon meggyőződésemet, hogy ily politikus pusztán a szavakat és a külformákat tekinti, de a dolog valódi természetét komoly vizsgálatra nem méltatta. (Elénk helyeslés.)

Ehhez járul még azon körülmény is, hogy én a parlamenti kormány alkalmazását tág alapokra fektetett választási rendszer mellett, mely az általános szavazathoz közelít, gyakorlatilag nem ösmerem. Nem hivatásom az általános szavazatjog politikai üdvös vagy káros volta iránt ítéletet hozni, hanem azon országban, hol az általános szavazattöbbség megalapíttatott, az a parlamenti kormány barátainak megbuktatására alapíttatott meg, és hijába igyekeznénk, legalább eddig, gyakorlati példa által bebizonyítani, hogy az általános szavazati jog mellett a parlamenti kormány rendes működése a lehetőségek sorába tartozik. (Helyeslés.)

Hozzájárul az is, hogy a történet tanúsága szerint a parlamenti kormány, mint az itt igen helyesen megjegyeztetett, minden esetre institutiók eredménye, de nem institutió magában. Tudva van a méltóságos főrendek előtt, hogy éppen a szabadelvű újabb angol történetírók és politikai tekintélyek azon meggyőződésben vannak, hogy az úgynevezett hosszú parlament túlcsapongó követelményeivel tulajdonképpen nem tett mást, mint hogy két századdal előbb a mostani alkotmány szellemi vázlatát határozott alakú követelésekkel megelőzte; és mégis, midőn rideg külső formákban szándékoztak érvényesíteni azt, mit két század lefolyása után a politikai tényezők természetes jelleme és ereje önkényt, nyugodtan, biztosan, üdvösen kifejtett, a legszomorúbb belviszályoknak fő kútfeje nyílt meg. Van a francia alkotmányok hosszú sorában egy, ha emlékezetem nem csal, az úgynevezett III-dik év alkotmánya, melyről a francia alkotmányos világnak egyik legkitűnőbb egyénisége és a parlamentarismus egyik fő támasza, Thiers megjegyzi, hogy az a maga szabatosságában tulajdonképpen a parlamenti kormányrendszer vezéreszméinek legtisztább foglalata. De minthogy mindazon föltételeket nélkülözte, melyeket a parlamenti kormány életereje igényel, minthogy csak külső alakzatban, de szellemi belső jogosultság nélkül teremtetett, gyorsan letűnt; és mindazon számos alkotmányok közt nem volt talán egy sem, mely a francia nemzet részéről annyi közönnyel és bizonyos értelemben mondani lehet, annyi gúnnyal tekintetett, mint éppen ezen szabályszerű mintaalkotmány. Biztos tanúság ez, hogy míg a törvény adja az egyes politikai jogokat, a természetes tényezők összeműködése fejleszti ki azokat alkotmánnyá; és hogy így, az alkotmányosság mezején, bizonyos formáknak csak annyiban van valódi értékök, bizonyos elvi kitételeknek valódi értelmök, hol és amikor az életerős politikai elemekkel összhangzásban levén, azok szellemét szintúgy fejlesztik egyrészt, mint ahogy más részről ismét azok hatása által fejlesztetnek, támogattatnak, élénkítettnek. (Helyeslés.)

Érzem, hogy kelletén tovább éltem vissza a m. főrendek türelmével, (Halljuk!) és azért csak még némely rövid észrevételekre szorítkozandom.

A képviselőháznak előttem legtöbbet nyomó indoka az, hogy a most létező viszonyok között nem csak a 48-ki törvények, hanem azon törvények is föl vannak függesztve, melyek hazai alkotmányunk régi alapkövét képezik, s melyekre, akármiképp gondolkozzunk a 48-iki törvényekről, egyátalában az utóbbiak ellen fölhozni szokott ellenvetéseket alkalmazni nem lehet. Nagy nyomatékú ez indok: de más részről tagadhatjuk-e, hogy éppen 1848 alatt és 48 után számos oly viszonyok fejlődtek ki, melyek e régi törvények életbeléptetése által egyátalában meg nem oldhatók, mert ezekre tekintettel se nem voltak, se nem lehettek? hogy tehát ezen régi törvényeink életbeléptetése csak a 48-iki törvények alakzatában lehetséges? és hogy ezért régi törvényeink elvei felélesztése jelenleg az 1848-iki törvények alakjához levén kötve, nem lehet a felélesztést azoktól követelni, kik az 1848-iki törvényeket veszélyeseknek vagy károsoknak tartják ?

A tisztelt képviselőház a jogfolytonosság elvéből indult ki és ez kétségtelenül oly elv, mely a méltóságos főrendi házban épp úgy, mint átalában a hazában legtöbb rokonszenvre talál; de bátorkodom azon kérdést föltenni: a tisztelt képviselőháztól ajánlott út biztosítja-e az alaki jogot és jogfolytonosságot? és oly alaki jogfolytonosság, mely az alakilag egyaránt érvényes törvényeknek egyes részét kiszemelve, némelyek felélesztését lehetségesnek, másokét lehetlennek gyaníttatja, ily jogfolytonosság nem tökéletes opportunitási politika-e? (Élénk helyeslés.) És ha a tisztelt képviselőház, figyelmezve a későbbi időkre. azon veszélyt kívánja elhárítani, hogy hivatkozás ne történhessék a mostani eseményekre, ne mondassék, hogy a XIX. század második felében a törvényeknek a végrehajtó hatalomra vonatkozó része mindaddig nem állíttatott vissza, míg azok lényeges részét a nemzet meg nem változtatta: ha ezen veszélytől tartanak a képviselők, kérdem, ezen veszély nem áll-e fenn akkor is. ha mondani lehet: íme, a XIX-dik század második felében voltak törvények, melyeknek életbeléptetését a jogfolytonosság nevében kívánta a nemzet, de megnyugodott midőn azon törvények közöl kiszemeltettek azok, melyek az akkori többség nézeteinek megfeleltek, és nyugodtan föláldozta a többieket ? (Éljenzés.)          

Meglehet, hogy e tekintetben az én véleményem a mgos főrendi tábla némely tagjainak véleményeitől eltér; de meggyőződések vezetnek legbiztosabban célhoz a politika terén is. (Helyeslés.) Miután igénytelen nézetem szerint ezen tiszta állásoknak jellemét az itt ajánlott politikai eljárásban föl nem találom, én azt meggyőződésemnél fogva az országra s hazára nézve károsnak és veszélyesnek tekintem.

Egyébiránt mondathatik és mondatott is, hogy mindezen ellenvetéseim elméleti ellenvetések; és megvallom, ha alakíttatnék oly kormány, mely az ügyek vezérletét felelősség mellett oly törvények alapján venné át, melyeknek rendeletei sokértelműek, határozatlanok, és oly tárgyakra terjeszkednek ki, mely tárgyak még a képviselőház nyilatkozata szerint is új körvonalozást igényelnek, meglátnák nem sokára e kormány tagjai, hogy ezen aggodalmak és ellenvetések nem elméletiek, hanem igen-igen gyakorlatiak.

Megengedem, hogy kétségkívül a képviselőház azon tekintet által vezéreltetik, hogy ezen el-lenvetések eltűnnének, ha Ő Fölsége és kormánya az országgyűlés kétségbe nem vonható loyalitásában, békülékeny hajlamában és szellemében helyeznék kizárólagos bizodalmokat; de ily bizodalmat venni kiindulási pontul ott, hol institutiók felelevenítéséről van szó, venni azon pillanatban, midőn maga a képviselőház a maga feliratában helyesen megjegyzi, hogy Ő Fölsége és magas örököse személyében helyezett bizodalma mellett kénytelen mégis az ország jogai érdekében és a jövendő tekintetében más biztosítékot is keresni, nem lenne alkalmatos és helyes eljárás. A politikai és alkotmányos institutiók, természetöknél fogva, nem bizalomnak, hanem kölcsönös bizalmatlanságnak és óvatosságnak szüleményei. A rendezett alkotmányos élet természete pedig az, hogy azon institutiókat, melyeket a kölcsönös bizalmatlanság és óvatosság szült, kölcsönös bizalom kezelje. (Helyeslés.)  

Nem tagadhatom, hogy a jelen körülmények közt azon elhatározás, hogy a tisztelt képviselőház nézeteihez nem járulhatok, és a méltóságos főrendek azon tisztelt tagjaihoz kell csatlakoznom, kik a föliratot, úgy amint van, elfogadhatónak nem vélik, komoly megfontolásomba került. Nem tagadom, hogy midőn oly országgyűlés létezik, melynek szerkezete a törvényhozó test egyes tényezőinek a kormány közegeivel való közvetlen érintkezésére van építve, a viszonyok anomáliáját a két ház összhangzásának kell pótolnia. Ha találtam volna módot, mely lehetővé tegye, hogy a képviselőház nézetei Ő Fölsége elé jussanak anélkül, hogy a felsőház azokat saját nézeteiként elfogadni kénytelen volna; ha tudnék módot, hogy eltérő nézeteinket nem csak lefelé, de fölfelé is constatálhatnók: részemről is óhajtottam volna, hogy a képviselőház fölirata a trón elé jusson.

Van mindazáltal e tekintetben egy megnyugvásom, és ez az, hogy én is az országgyűlés feladásának megoldását egyátalán nem bizonyos tényezők nyomásától, vagy valamely véleményhez hozzájárulók számától és nyomatékától várom. Meggyőződésem az, hogy nem várok én, még pedig se felülről lefelé, se alulról fölfelé ezen országgyűlés teendői megoldására a pressiótól semmit, a capacitatiótól mindent. (Élénk helyeslés.) Nem akarom ez által azt értetni, hogy egyes előadott beszédek és érvek képesek volnának termeinken belül capacitatiót előidézni. Meghatározott meggyőződéssel jövünk többé vagy kevesebbé mindnyájan tanácskozásunk színhelyére, s részemről azt hiszem, hogy igaza volt azon angol parlamenti tagnak, ki megvallotta, hogy hosszú parlamenti életében csak kétszer szavazott pártja ellenére valódi meggyőződése szerint, s rövid idő múlva mindannyiszor belátta, hogy nagyot hibázott. Értem én a capacitatió azon nemét, mely az eltérő vélemények őszinte nyilvánítása mellett a tartós közvéleménynek azon anyagot nyújtja, melynek gondos felhasználása s természetszerű hatása későbbi törvényhozási intézkedéseknek biztos alapul szolgálhat.

Tehát, mltgos főrendek, a t. képviselőház föliratát nem tekintem egyszerű jogóvásnak, mert én azt gyakorlati kérelmekkel összekötöttnek látom; s mivel már az országgyűlés tekintélye érdekében sem kívánhatom, hogy annak kérelmei és nyilatkozatai nem komoly s gyakorlati célzatúaknak tekintessenek; mivel az 1848-diki törvények éppen azon szakaszainak gyakorlati és rögtöni felélesztését, melyeknek életbeléptetését a t. képviselőház sürgeti, a hazára nézve üdvösnek és biztosnak nem tekinthetem:  Cziráky gróf előadásához járulok. Teljesen érzem a pillanat fontosságát; ritkán határoztam el magamat politikai életemben komolyabb és hosszabb megfontolással; de soha sem nyugodtabb kebellel.

 

-->

Szerző: prorege  2008.12.03. 20:03 komment

süti beállítások módosítása