XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS.

Haynald Lajos bíbornok-érsek: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A főrendiháznak ez évben utolsó ülése a mai napon van. Mielőtt ez eloszlanak, méltóztassanak megengedni, hogy a nagyméltóságú ház által minden évben a karácsonyi ünnepek előtt szemmel tartott egy nagy kötelesség lerovásában járjak el. (Halljuk!)

A korunk keresztény civilisatiójának áldásai közt élő családoknak nincs kedvesebb, szebb napja, mint a karácsony, a világmegváltó isteni gyermek születésének szent ünnepe, melynek egyaránt örvend a családtagok nagyja-apraja, kölcsönős kedveskedéssel és szeretettanúsítással ünnepli meg azt.

De a magyar nagy nemzetcsalád kedélyéletére nézve még különösen kedves a karácsony azért is, mert egy karácsonyi szent estén hagyá Isten nagy kegyelme a világra jönni azt, kiben a magyar nemzet hódolva szeretett királyasszonyát, a minden fejedelmi-női erényben gazdag, a legpéldásabb keresztény nőt, a leggondosabb anyát tiszteli.

S a nemzet pietásában fölséges fejedelemasszonya iránt egész lelkesedéssel osztozván e főrendiház minden tagja, eddig is minden karácsony közeledtével megragadtuk az alkalmat, hogy fölséges asszonyunknak születésnapi üdvkivánatainkat bemutassuk.

De mivel csak akkor teljes az ő boldogsága, ha fölséges férje és fönséges családja megáldva az Úrtól boldogok s mivel közeledvén az újév ez különben is alkalmul szolgál nekünk dicsőén uralkodó királyunk és fejedelmi háza iránt való érzeteink, hő óhajaink hangoztatására: e ház hagyományos szokása szerint cselekszünk most is, midőn a karácsonyi és újévi kedves alkalmat egyenlő szeretettel fölhasználva, kérjük nagyméltóságú elnökünket, hogy — mai napon elfoglalt díszes hivatalában első, gyönyörű eljárással — legyen tolmácsa hűséges ragaszkodásunknak és leghőbb szerencsekívánatainknak a magas trón előtt: biztosítsa fölséges urunkat és asszonyunkat, hogy a főrendiháznak irántok elhalni nem tudó szeretettel és tisztelettel viseltető tagjai a királyok királyától, az uralkodók uralkodójától számukra, valamint a fönséges uralkodó ház minden tagjára az ég minden testi lelki adományát, hosszú életet, egészséget, teljes megelégedést kérnek, óhajtván, hogy az országaik boldogítására irányult hon atyai és honanyai törekvéseik teljes sikert aratván, az atyai bölcs kormányzat alatt gyarapodjanak Isten kegyelmében, minden szellemi és anyagi jóban hű népeik s ezek hálás tiszteletében a legkésőbb emberi korig boldogul éljen a fejedelmi pár! (Hosszantartó élénk éljenzés.)

Elnök [Báró Sennyey Pál]: A méltóságos főrendek hagyományos érzületökhöz híven ezen indítványt elfogadják és én különös szerencsémnek fogom tartani, ennek megfelelőleg a méltóságos főrendek hőn érzett üdvkívánatait ő Felségeik legmagasabb tudomására hozni.

 

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS.

Haynald Lajos bíbornok-érsek: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Házunk mai napon ez évi utolsó ülését tartotta; mire tekintve régi pietások nyomán indulok akkor, midőn a nagyméltóságú háznak magas figyelmét azon kedves és szent napokra fordítom, melyek legközelebb bekövetkeznek és melyeket a keresztyén népek kedélyéletében a kegyelet felhasználni szokott kölcsönös szíveskedésekre és jó kívánatok nyilvánítására azok iránt, kikhez minket a tisztelet, a szeretet csatol. Ezen nagyméltóságú ház is mindenkor felhasználta e napok alkalmát arra, hogy hő érzeteinek és őszinte kívánatainak kifejezést adjon azon Felséges személyiségek irányában kiknek jólététől, megelégedésétől és magasztos szándékaik sikerétől sok tekintetben függ hazánk s nemzetünk jóléte, gyarapodása és boldogsága.

És miután tudom, hogy ugyanazon nemes érzetek, melyek olyankor a nagyméltóságú ház részéről kifejezésre jutottak, ezen magas ház jelen tagjainak szívében is honolnak, úgy gondolom, nem kell ellenmondástól tartanom, midőn mindnyájunk nevében kérést intézek nagyméltóságú elnökünkhöz, legyen ő hő érzeteinknek és szívélyes kívánatainknak tolmácsa a magas trón zsámolyánál, névszerint a szent karácsony ünnepek alkalmával a minden fejedelmi és keresztyén női erényekben ragyogó felséges királyasszonyunknál, úgymint kinek az isteni gondviselés a karácsonyi áldások mint egy tetőzéséül egy szent karácsonyi estén létet adott az emberiségnek javára mindnyájunknak mostani nagy örömére és boldogítására. De legyen  tolmácsa  az új év ünnepe alkalmából hő érzeteinknek Felséges apostoli fejedelmünk előtt is, elmondván neki nevünkben, hogy évek jönnek és évek mennek, új dolgok támadnak, melyek nem voltak ezelőtt, sok olyan, mi volt, elenyészik, változik a világ színe, de nem változik a mi hűségünk, a mi törhetlen ragaszkodásunknak, és szeretetünknek érzete felséges személye iránt és hogy ezen érzetektől lelkesülve Istent kérjük, hogy Felséges urunkat és asszonyunkat igen sokáig életben megtartsa; tartsa meg testi és lelki erejűknek épségét,egészségét, adja meg minden üdvös és magasztos fejedelmi szándékaiknak teljes eredményét, hogy felséges uralkodó házok mindenegyes tagja jólétének és boldogságának örvendve, felmutatva a világ előtt azon gazdag mennyei áldást, melyet eredményesítenek saját egyéni és családi életekben, de gazdag áldást és boldogságot terjesztve népeik körében is, ezek hódoló tiszteletében és hálás szeretetében a legkésőbb emberi korig boldogul  éljenek. (Élénk éljenzés és helyeslés.)

 

Szerző: prorege  2008.12.24. 18:36 komment

süti beállítások módosítása